Krónikus fájdalom–szindrómával állunk szemben, ha:
- ha a fájdalom a központi panasz, minden mást maga mögé utasít a beteg életében,és súlyos mértékű,
- a testi okok és tünetek nem kellőképpen magyarázzák, a panasz lefutása nem felel meg az anatómiai viszonyoknak,
- levertség, kimerültség, szorongás, depresszió, alvászavar, nemi vágy csökkenése, életvezetési zavar áll fenn
- a hosszú ideje fennálló fájdalom miatt gyógyszerfüggés alakult ki- rendszerint fájdalomcsillapító- nyugtató-altató szedéssel
- beszűkült életvitel: örömtelen munkavégzés, örömtelen hobbi-tevékenység, szervült betegszerep
- némely esetben fennállnak fájdalmat is okozó vagy fokozó nőgyógyászati, urológiai, esetleg szív betegségekre utaló panaszok, melyek hátterében panaszokat magyarázó eltérést nem sikerül kimutatni,
- az egészségügyi ellátások gyakori igénybevétele- Magyarországon e panasszal átlagosan 9x fordulnak a betegek orvoshoz.
A krónikus fájdalom szindróma felismerése azért nagyon fontos, mert a beteg sikertelen orvosi beavatkozások sorát szenvedi el, a betegszerep rögzül, a beteg elszigetelődik közösségében és családjában, következményes lelki megterhelés, súlyosbodó szorongás,depresszió alakul ki, és az idegrendszer fájdalom iránti érzékenysége fokozódik, tovább súlyosbítva a beteg szenvedéseit. Kialakul a „rajtam már nem lehet segíteni”, módosul a testkép:”beteg a gerincem”, beszűkül az élet:” nem csinál semmit, napi 20 órát fekszik” állapota.
Tudnunk kell, hogy a leírt ördögi kör megszakítható. A páciens részletes ideggyógyászati vizsgálata alapján állapítható meg a kórisme, majd megtervezhető a gyógykezelés. A krónikus fájdalom-szindróma kezelésében elsősorban eredetileg depresszió, illetve epilepsia kezelésére szolgáló gyógyszerek játszanak szerepet, mert ezek képesek módosítani a fájdalom-érzékelő rendszer működését, megszüntetni a túlérzékenyítődést. Emellett szükséges lehet mozgás-és psychotherápia is.