Azt hiszem idén már 6 éve, hogy kiderült a cukorbetegségem. Sok minden történt ez idő alatt. Gyógyszer szedés, majd szigorú diéta már gyógyszerek nélkül. Majd eljött a csoda. Teherbe estem. Meg voltam ijedve nagyon, hogy hogyan fognak alakulni az értékeim, hiszen egy egészséges nőnél is gondot okozhat a cukor (terhességi cukorbetegség alakulhat ki a terhességek 8-10%-ban) a várandóssága alatt.
10 hetes terhes voltam, mikor elkezdtek felborulni az értékeim. Egyre magasabb cukrokat mértem, így felkerestem kedves orvosomat, Vándorfi Doktor Urat. Teljes körű tájékoztatása mellett megnyugtatott, hogy minden rendben lesz. Rendszeres vérvételeket és konzultációkat beszéltünk meg. Viszonylag jól működtek a dolgok egészen a 24. hétig. Ettől kezdve inzulint kellett adnom. Ezt eleinte nem jól viseltem. Nem a a szurkálódás naponta 4x, hanem a tudat, hogy ehhez már kevés voltam egyedül. Szinte heti kapcsolatban voltunk a Doktor Úrral, mit és hogyan csináljak. Eleinte napi 4x 2 egységet adtam, ez a várandósságom végére 4x 8 egységig emelkedett. Az inzulin mellett a diétát szigorúan tartottam. Sokszor nehéz volt, mert azért ebben az állapotában az ember sok mindent megenne... 🙂 De tudtam, a kisbabám egészsége a tét.
A 38. héten végül császármetszéssel megszületett a kislányom, 2720 grammal és 48 centivel. A cukrai pedig tökéletesek voltak. A nyugalom, ami akkor elárasztott feledtetett velem minden nehézséget a diétával és az inzulinnal kapcsolatosan. Hálával tartozom az orvosomnak amiért mellettem állt ezalatt az időszak alatt is.
Meg lehet csinálni és megéri megcsinálni!!! Tanúsítom!
Adrienn
Adrienn története a diabetológus szemével
2017 decemberében találkoztam először, az akkor 26 éves Adriennel. Elmondta, hogy nagyapja cukorbeteg volt, Ő 1-2 éve tud diabéteszéről. Májustól magasak a vércukrai, gyógyszert kapott, diétázik, sokat fogyott, de még a 168 cm magassághoz képest 85 kg. Mindent megbeszéltünk, a lehetséges gyermekvállalást is. Nagyon meg volt illetődve, de igen együttműködő volt. Vizsgálataink alapján 2-es típusú cukorbetegnek bizonyult, maradtunk a gyógyszernél, étkezését, a mozgást közösen beállitottuk. 3-4 havonta találkoztunk, a járvány alatt elküldte labor értékeit, majd telefonon is nagy jó kapcsolat alakult ki közöttünk (beleértve Kata asszisztensemet is). Súlya fokozatosan csökkent, vércukorértékeivel párhuzamosan, gyógyszerét is el tudtuk hagyni. 2020 májusában már elhatározott szándéka volt a terhesség vállalás, melyet kitűnő nőgyógyásza és magam is támogattunk.
Ijedten keresett 2020. novemberében, hogy 11 hetes terhes, vércukrai evés után emelkedettek, de séta után normalizálódnak. Pontosabb diéta és mozgás mellett sikerült uralni a diabéteszét, ami a magzat fejlődése miatt igencsak fontos volt. Adrienn igen motivált és innovatív volt az életmódját illetően, sokszor kapott a vizitek végén a leleteire csillagos ötöst. Hál Istennek lakóhelyén a labor működött, igy a járvány alatt is megkaptam a paramétereit, melyek mindig a szükséges tartományban mozogtak. 25. héten már szükségessé vált kevés inzulin bevezetése, melynek dózisát folyamatosan emeltünk. Adrienn naponta négyszer adott inzulint, 8-szor mért vércukrot. Evvel együtt élvezet volt vele dolgozni. Megbeszéltük, ha az inzulin igénye csökken a terhesség vége felé, az a méhlepényműködés csökkenésének jele, ilyenkor a terhesség befejezése szükséges. Igy is történt. A Olivia egészégesen született, mivel végig jó anyagcsere állapotban volt Adrienn, igy az ilyekor gyakran előforduló vércukoresések sem következtek be az újszülöttnél.
Azóta is jól vannak. Már inzulint sem kell adnia Adriennek, csak az életmód terápia a fontos.
Az egész családnak jár a mindennapi hősöket megillető tisztelet.
Munkatársaimmal mi is tanúsítjuk, hogy egy jó csapattal, melynek tagjai mindenekelőtt a motivált páciens, a segítő családtagok, a diabetológiai szakápoló, a diabetológus és a szülész orvos, minden diabéteszes terhesség lehet sikeres. Köszönjük a felemelő szakmai és emberi élményt Adrienn-nek és minden diabéteszes terhes páciensünknek.
Dr. Vándorfi Győző
belgyógyász, diabetológus főorvos, a Vanderlich Egészségcentrum igazgatója
Gondolatok Adrienn történetéhez
Korábban inzulinrezisztens kismamaként, ma már két kisfiú boldog anyukájaként és gyakorló diabetológusként olvastam Adrienn történetét. Az első dolog, amit eszembe juttatott ez a „sikertörténet”, hogy mennyire eltérő helyzetben érhet nőket az eleinte sokkolóan ható hír: „én is cukorbeteg lettem”. Adrienn abban a -orvosi és lelki szempontból- szerencsés helyzetben volt, hogy a kóros anyagcsereállapot felismerése jóval a terhessége előtt kiderült. Legtöbb fiatal ilyenkor magába roskad az elkeseredéstől és az eluralkodó kétségbeesés jó ideig megbénítja, tétlenné teszi akaratukat arra, hogy mihamarabb beleálljanak a helyzetbe és tanuljanak. Tanuljanak egy új életet, egy jobb jövő reményében. A rosszban-azaz a diabétesz túl korai megnyilvánulásában- azonban benne rejlik a lehetőség is. Van idő arra, hogy átvezessék a magukat egy egészségtudatosabb gondolkodásra. Az Adriennhez hasonló helyzetben lévő kismamák addigra tudják a diéta alapelemeit, majd szinte minden csínját-bínját, amikorra megtörténik a csoda: a kis utód megfogan. A baba szerveinek kifejlődésének kritikus néhány hetében már ideális vércukor viszonyok állnak fenn. Ez ideális időzítés ahhoz, hogy a terhességet a lehető legegészségesebb formában éljék át a kismamák és a babák is.
Másfelől, sok fiatal nő kerül úgy diabetológushoz, hogy csupán a terhesség alatt végzett kötelező szűrésen ismerjük fel a cukorbetegségüket. Ilyenkor gyorsan kell dönteni és cselekedni. Gyakran látom, hogy kismamák még nem is merik elhinni a diabétesz tényét, vagy teljes letargiába esnek. Pedig az időben elsajátított szénhidrátszámolás, a folyamatos tanulás a teendőkről, a tudatosan beiktatott mozgás még akkor is meghozza a gyümölcsét, ha közben inzulin kezdéséhez kell folyamodnunk. A várandós nőknek meg kell érteniük, hogy mindazzal, amit megtesznek nem az inzulin adástól „menekülnek”, mert a kisbaba szempontjából az az igazán fontos, hogy mamájuk normális tartományban tartsa a vércukrait és nem elsősorban az, hogy mivel: Nem rosszabb anya az, akinek a végén inzulin kiegészítés kell! Ezért nem félni kell tőle, hanem cselekedni. Ebben a helyzetben segít, ha mielőbb befészkeli a gondolat a kismama fejébe: „Én felelek érted, én vigyázok rád, érted diétázom!” Ez a közös cél kapcsolatukat már akkor sokkal szorosabbra fűzi, amikor még nem is látták egymást...
Dr. Havasi Anett
belgyógyász, diabetológus, nefrológus, hipertonológus