Szakács vagyok és hedonista, a munkám a hobbim és a szenvedélyem. Imádok főzni és enni, és néhány rövid időszakot kivéve sose szorultam rá, hogy diétázzam. Szenvedélyesen szeretem a jó kenyeret és imádom a gyümölcsöket. Így nem túlzás azt állítanom, hogy sokként ért, amikor a terhességem 23. hetében terhességi diabéteszt diagnosztizáltak nálam. A vércukorterheléses vizsgálatnál a 120 perces vizsgálatnál 8,0 mmol/l értéket mértek, ami éppen a határon volt, de a budapesti nőgyógyászom rendkívül szigorú volt, 170 g-os szénhidrát diétát írt elő, és felhívta a figyelmemet arra, hogy semmilyen kihágás nem engedhető meg, és az étkezés után 1 órával mért vércukor érték nem lehet 6,5 felett.
Meglehetősen elveszettnek éreztem magam, ekkor kerültem Vándorfi főorvos úrhoz, akivel a szülésemig rendszeresen találkoztunk, és konzultáltunk, és ő ellenőrizte a vércukor és fruktozamin értékeket, amely végig a normál értéktartományban maradt. Hálával tartozom a főorvos úrnak azért, hogy számtalan alkalommal megnyugtatott, minden kérdésemre válaszolt, és segített jobban megérteni, hogy mi is történik pontosan a szervezetemben.
Főorvos úr átnézve a leleteimet, figyelembe véve a testsúlyomat és a vizsgálatok eredményét lazított a szigorú szabályokon, és hálás vagyok neki, amikor egyik alkalommal azt mondta: “Judit, hát egye meg nyugodtan azt a szelet fonott kalácsot, főleg, ha Ön sütötte, és teljes kiőrlésű lisztből!”. Mert meg is sütöttem, és nagyon jól esett.
A diétát végül tényleg betartottam szigorúan, úgy éreztem, utólag visszatekintve így lesz teljesen nyugodt a lelkiismeretem. A legnagyobb kihívás az volt, hogy megértsem a saját testem működését, hogy milyen ételre hogyan reagál, mi fér bele, mi az, ami nem, és meg kellett értenem azt is, hogy erre nincs általános recept, mert minden test más. A Yazio nevű alkalmazásban állítottam össze az étrendemet, és bevallom, sokszor, mire összeraktam egy-egy étkezést a megfelelő zsír-fehérje-szénhidrát arányban, már enni sem volt igazán kedvem, de nem adtam fel, mert tudtam, mi a cél.
A kisfiam, Ábel a 38. héten született 3450 grammal és egészséges, erős kisfiú, én pedig 63,5 kg-mal jöttem el a korházból, a várandósságomat pedig 64 kg-val kezdtem.
A terhességi diabétesz valójában megváltoztatta az életemet, és az étkezéshez és a főzéshez való hozzáállásomat. Sokkal jobban odafigyelek a komplettálásra, hogy egy étkezésen belül lehetőleg meglegyen a szénhidrát-fehérje-zsír megfelelő aránya, abbahagytam a nassolást, és áttértem a teljes kiőrlésű termékek fogyasztására, és mindig időben étkezem.
Egy egyéves kisfiúval, tetőtéri hálószobákkal a rendszeres testmozgás garantált, így a testsúlyom azóta még tovább csökkent, a hemoglobin A1C értéket rendszeresen ellenőriztetem, ami a normál értéksávon belül mozog.
Ha jól esne egy desszert, vagy egy fehér péksütemény, nem vonom meg magamtól, inkább arra figyelek, hogy mikor és mivel eszem. Jól érzem magam a bőrömben, van energiám és erőm, hogy a legtöbbet adjam magamból.
Köszönet érte mindenkinek, köztük Vándorfi főorvos úrnak, aki ezen az úton végig kisért és segített.
Judit