Gyors hatású inzulinok
Az inzulinkészítményeket hatástartamuk alapján szoktuk felosztani. Gyors hatású humán inzulinok az emberi inzulinnal teljesen megegyező, gyorsan felszívódó, rövid hatástartamú készítmények. Az injekciót kb.15-30 perccel az étkezés előtt kell beadni. A maximális hatását 1-3 óra múlva éri el, a hatástartama 5-7 óra.
Ultragyors hatású inzulinkészítmények
Az ultragyors hatású inzulinkészítmények módosított inzulinmolekulákat tartalmaznak, amelyek a hagyományos inzulinnál gyorsabban érik el maximális hatásukat (0-1,5 óra között) és a hatástartamuk is rövidebb (2-4 óra). Az ultragyors inzulinkészítmények előnye, hogy az injekció beadása után azonnal el lehet kezdeni az étkezést, sőt étkezés után is beadhatóak. Mivel hatásuk nem elhúzódó, tízórai uzsonna nem szükséges, ami a testsúlyemelkedés elkerülésében is előnyös lehet.
Elhúzódó hatású inzulinok
Elhúzódó hatású (bázis) inzulinok esetében a felszívódási idő megnövelését az inzulinmolekulához adott segédanyagokkal (cink, protamin), illetve molekulaszerkezeti módosításokkal érik el. Az úgynevezett közepes hatástartamú humán inzulin 1–2 óra múlva kezd hatni, maximális hatását 4–10 óra múlva éri el, és 10-16 óráig hat. Segítségével pótolható a szervezet alap-, a szénhidrátok felvételétől független inzulinszükséglete. Naponta egyszer vagy kétszer alkalmazzák őket.
Hosszú hatástartamú inzulinanalógok
A hosszú hatástartamú inzulinanalógok hatáskezdete 1-2 óra, a hatástartamuk 10-16 órától – az adag méretétől függően is – 24 óráig terjedhet. A hosszú hatástartamú inzulinok – a középhatásúakhoz hasonlóan – a táplálék felvételétől független inzulinszükségletet fedezik; ezeket az inzulinokat elég naponta egyszer, általában este beadni.
Premix készítmények
Gyárilag előkevert inzulinok, ún. premix készítmények gyors és a közepes hatástartamú inzulinok meghatározott arányú kombinációi. Előnyük, hogy egy injekcióban lehet a gyors és a közepes hatástartamú inzulint egy inzulinadagolóval a szervezetbe juttatni, csökkentve az injekció helyén esetlegesen kialakuló szövődményeket. Hátrányuk, hogy a dózisemeléskor mind a rövid, mind a közepes hatástartamú inzulin dózisa növekszik, azaz a kezelés kevésbé egyénre szabható.
Mitől függ az inzulin felszívódásának sebessége?
A ma forgalomban lévő inzulinkészítményeket nagyrészt bőr alá adott injekció formájában juttatjuk a szervezetbe. A patronba töltött inzulinkészítményeket inzulinadagolóba, tollba („pen”-be) helyezve, vékony, bőr alá történő beadáshoz rendszeresített injekciós tű felhelyezésével tudjuk használni, de vannak előretöltött adagolóban forgalomba hozott készítmények is.
Az inzulin felszívódása a beadás helyétől, az adott betegtől és számos külső tényezőtől is függ. A has bőre alá adva érhető el az inzulin leggyorsabb és legegyenletesebb felszívódása, míg a felkarba, combba adva lassabb a folyamat. Tovább befolyásolja a felszívódást – a közepes hatású humán inzulin esetén –, ha a készítmény beadás előtt nincs forgatással felkeverve.
A hosszú hatású analóg készítmények felszívódása kiegyensúlyozottabb. 1-es típusú cukorbetegek esetében bizonyos feltételek mellett lehetőség van inzulinpumpa használatára is, amely készülékek meghatározott program szerint ultragyors analóg inzulint juttatnak a szervezetbe. A vénán keresztüli beadást kórházi körülmények között, súlyos kórképek esetén szoktuk választani.
Az inzulinkezelés lehetséges mellékhatásai
Az inzulinkezelés során különböző akut és krónikus mellékhatások fordulhatnak elő. Az inzulin leggyakoribb akut – tulajdonképpen fiziológiás – "mellékhatása" az alacsony vércukorszint, amely az inzulintöbblet következménye. Az inzulin beadását követő, krónikus, nem fiziológiás szövődmények közé tartozik az inzulin-allergia, valamint a beadás helyén fellépő zsírszövet sorvadása, a lipodisztrófia is. Humán inzulinkezelés során allergia igen ritkán alakul ki.
Az inzulinkezelés célja a lehetőségek, társuló betegségek, és – több egyéb tényező figyelembevétele mellett – az egészségesek vércukorszintjét leginkább megközelítő szénhidrát anyagcsere, a normális vércukorszint elérése és fenntartása, amit a beteg számára a legmegfelelőbb, a fentiekben részletezett kezelési módokkal próbálunk elérni. Mivel minden ember más, ezért a kezelési formákat egyénre szabottan igyekszünk kialakítani, szükség esetén módosítani, hogy a betegek minden körülmény között a legmegfelelőbb kezelést kapják.
