A krónikus veseelégtelenség étrendi kezelése

Ahhoz, hogy a vesebetegségek diétás kezelését teljes mértékben megértsük, szükséges a vese funkcióit ismernünk. A diéta elfogadásához, és fontosságának megértéséhez elengedhetetlen az élettani háttér ismerete.

I. A vesék működésének élettani háttere

A vesék (2 db van belőlük) a bordaívek alatt, a gerincoszlop két oldalán helyezkednek el. Kb. 12 cm hosszúak. Elsődleges funkciójuk a vérből történő salakanyag eltávolítás. Bennük az érrendszer sajátosan módosult részei találhatóak. A veseverőér szállítja ide a vért, mely a vesén belül egyre kisebb hajszálerekké ágazik. Ezek a hajszálerek csomókba rendeződnek (szőlőfürt szerűen), így kapunk egy rendkívül nagy szűrőfelületet (1,8 m2). Ezen naponta 1700 l vér áramlik át, amelyből 180 l szűrlet keletkezik. Ha valamilyen ok miatt ezek a hajszálér gomolyagok károsodnak, akkor a szűrőfelület csökken. Viszont a szervezet korrigál, a megmaradt hajszálerek fokozzák a teljesítményüket, így eleinte a szűrlet mennyisége még nem csökken. Egy idő után a megmaradt hajszálércsomók a túlterhelés miatt kimerülnek és ezek is elpusztulnak. Ma már vannak olyan gyógyszerek, ill. diéta, ami ezt a folyamatot fékezni tudja.

A gomolyagból kiszűrt folyadék (szűrlet) egy csatornába kerül. Ekkor még sok vizet, sót, hasznos és mérgező (fehérjék, gyógyszerek, egyes hormonok lebontási terméke) anyagokat is tartalmaz. A szűrletet feldolgozó csőrendszer munkája során a szervezet számára szükséges víz, sók és egyéb anyagok visszaszívódnak és csak a felesleges víz, sók és méreganyagok maradnak vissza. Ez a folyadék már következő lépésként a vesemedencébe ömlik. Itt már végleges vizeletnek nevezzük. A hajszálérgomolyag és a hozzá tartozó elvezető csatorna együtt alkotja a vese működési egységét (nefron). Ebből kb. 2 millió darabbal rendelkezik egy ember, ezek száma születés után már nem szaporodik, sőt az öregedéssel fokozatosan csökken.

A vese másik feladata, egy vérképzést serkentő anyag termelése. Ez az eritropoetin (EPO), mely elengedhetetlen az érett vörösvérsejtek képzéséhez. A veseszövet károsodása együtt jár az EPO termelés csökkenésével, tehát vérszegénység alakul ki. Ebben az esetben az EPO pótlása kívülről injekcióval megoldható.

A vesében képződik a csontanyagcsere elengedhetetlen vitaminja is, az aktív D3-vitamin. Ez a kalcium (Ca) felszívódását segíti. A vese pusztulásával csökken a D3 vitamin képzése, valamint a vesék a foszfort sem képesek kiválasztani. S ezek együtt csont anyagcsere zavarhoz vezetnek – csontritkulás, csonttörés, csontfájdalmak, valamint érelmeszesedés, ízületi bántalmak stb. Aktív D3 vitamin pótlásra már van lehetőség, de a vér foszforszintjének csökkentése, a bevitel csökkentésével és gyógyszerrel oldható csak meg.

A vese egyes módosult sejtjei renint termelnek, mely vérnyomást emel. A vese ereit érintő betegségek hatására nagy mennyiségben kezdi termelni a renint, mely magas vérnyomáshoz vezet. Gyakran ez az első tünete a vesebetegségnek. Valamint a szűrőfelület csökkenésével a visszamaradó só áttételesen szintén emeli a vérnyomást. Tehát a túlzott só bevitel kedvezőtlen. A magas vérnyomás önmagában is veszélyes és vesekárosító.

Ha kevés folyadékot fogyasztunk, a vizelet sűrű lesz, mert a kiválasztott anyagok mennyisége nem kevesebb. Ha sok vizet fogyasztunk a vizelet híg lesz, mert a felesleges vizet kiürítik a vesék, a kiválasztott anyagok mennyisége pedig továbbra is változatlan. A vesék vízkiválasztó működése sokáig nem szenved kárt. Tehát a betegnek látványosan elegendő a vizelete, de lehet, hogy a vese a kiválasztandó anyagokat, a szűrők károsodása miatt, már nem tudja a vizeletbe kiválasztani. Ezért fordulhat elő, hogy a beteg nem érzékeli helyzete súlyosságát. Azzal, hogy a vesék már nem tudják a bomlástermékeket a vizeletbe juttatni, a salakanyag a szervezetben marad. Ez már kémiai vizsgálatokkal jól kimutatható. A táplálékfehérjék feldolgozása során nagy mennyiségű sav keletkezik, melynek semlegesítése a vesék feladata lenne, ha ez nem történik meg a savak az izomszövet pusztulását okozzák. A testsúly kezdetben nem változik, mert az izomszövet helyét zsír, és víz foglalja el. A probléma megint abban rejlik, hogy súlyos elsavasodás esetében a szervezet nem jelez tipikus tüneteket, fulladás és gyengeség jellemző. Gyógyszerrel és megfelelő étrenddel a savközömbösítés sokáig egyensúlyban tartható.

A fehérjék lebontási terméke a vérben jól mérhető karbamid és kreatinin. A karbamid a bevitt fehérjékből származik, míg a kreatinin az izomfehérjék lebomlásának jelzője. A fent említettük, hogy már károsodott nefronok esetén a maradék túlműködik, emiatt a kompenzáló funkció miatt sokáig a vér kreatinin szintje normális maradhat. A szűrőfelület 3/4-ének elvesztésekor kezd el emelkedni a szintje a vérben. A kreatinin, mivel szintjét a vérben több más tényező is meghatározza (kor, nem, testsúly/izomtömeg), ezért nem használható önmagában a veseműködés romlásának jelzőjeként. A veseműködés több jellemző értékből számolt képlettel, az ún. eGFR-el adható meg. Normális veseműködés esetén a laborleletben >90 ml/min, érdemi vesekárosodás esetén <60 ml/min GFR látható.

A vesék még számos más nagy-, közepes molekulasúlyú fehérjetermészetű anyagot választanak ki, melyek vér szintjét rutinszerűen nem mérjük. Ezek tehetők felelőssé a veseelégtelenség további tüneteiért, mint az idegbántalmak, álmatlanság, étvágytalanság, szívburokgyulladás.

A krónikus veseelégtelenség jellemzésére a fent említett három paramétert használják. A vér karbamid és kreatinin szintjét, illetve a GFR értéket.

Az alábbi táblázatban a veseelégtelenség stádiumairól tájékozódhatunk.

II. Krónikus veseelégtelenség diétás kezelése

Általánosságban nem beszélhetünk vesediétáról. Mindig a beteg aktuális állapota, társbetegségei határozzák meg az étrendet. Fontos, hogy a diéta nem tiltó, hanem előíró jellegű. Tény azonban, hogy a diéta sok türelmet, tanulást és kitartást igényel azoktól a betegektől, akik elfogadják, hogy saját maguk is sokat tudnak tenni az életminőségük fenntartásáért.

Fehérjék

A vesebetegek étrendjének sarkalatos pontja a napi fehérjebevitel megállapítása.

Állati eredetű fehérjék: húsok, tej, tejtermékek, tojás; a növényi eredetű fehérjék: gabonafélék, liszt, kenyér, tisztafélék, növényi magvak, zöldségfélék, hüvelyesek, és gyümölcsökben találhatók. Az egyes élelmiszerek fehérjetartalma tápanyagtáblázatból kiolvasható. Egy átlagos, normál testtömegű felnőtt fehérjeszükséglete 1 g/ttkg/nap. Fontos, hogy ezt mindig ideális testtömegre számoljuk.

Ez a kilenc aminosav csak az állati eredetű fehérjékben van jelen. Egy 170cm magas, 70kg-os ember krónikus veseelégtelenség esetén 42g fehérjét fogyaszthat egy nap. Ennek 60-70%-a teljes értékű, állati eredetű fehérje kell, hogy legyen. Ha ezt nem tudja megvalósítani, vagy ennél is kevesebb fehérjebevitelt állapít meg az orvos, akkor aminosav pótlásra van szükség. Ezek az úgynevezett ketosav formában adott étrend-kiegészítők nem emelik a kreatinin szintet, lebomlásukkal nem károsítják tovább a szervezetet.

Krónikus veseelégtelenségben a csökkent fehérje mennyiséget az energia bevitel növelésével kell ellensúlyozni. Így nem alakul ki alultápláltság, ugyanis, ahhoz, hogy a bevitt fehérje hasznosulni tudjon, megfelelő energiára van szükség. Ez annyit jelen,t hogy ideális testtömegre számolva napi 30 kcal/ttkg-nyi kalóriát kell bevinni. Ezt a szénhidrát bevitel és a növényi zsiradék bevitel növelésével próbáljuk elérni. Főleg a növényi olajokat használjuk, szénhidrát pótlásra szőlőcukor, méz, különböző tápszerek lehetnek alkalmasak. Az állati eredetű zsiradékot (töpörtyű, vaj, szalonna), a transz zsírsavakat tartalmazó ételeket (éttermi sült krumpli, pattogatott kukorica, ostyák, töltelékes csokoládék, nápolyi, szaloncukor stb.) kerüljük el.

Az ételeket tehát fehérje tartalmuk alapján válogatjuk. Segítségünkre lehetnek a csökkentett fehérjetartalmú speciális élelmiszerek pl.: Fe-Mini, Barbara, Emese, Glutenix, Finax, Farmo, Bezgluten, Nephropan, Balviten márkákban kenyérporokat, tészta porokat, sütemény porokat, száraztésztákat, lisztkeverékeket találunk. Főzéshez, tészták készítéséhez liszt helyett használhatunk keményítőt, vagy akár ezeket a porokat is. Gyümölcslevesek, mártások készítéséhez jól felhasználható a tejszín és a vaníliás puding por. (Csokoládé ízű pudingpornak magasabb a foszfortartalma). A gabonafélék képezik az étrendünk alapját, tehát ha ezek fehérje tartalmát minimalizálni tudjuk, sokkal több állati eredetű fehérje fog beleférni a fehérjeszegény étrendbe. 10 dkg fehérje szegény kenyérben 1-3g fehérje van, míg egy normál fehér kenyérben 10g. Tehát megéri ezeket otthon elkészíteni. Az állaguk nem olyan, mint a rendes kenyéré, ezért érdemes 2-3 szeletenként lefagyasztani, így tovább eltartható. Amikor szükség van rá, kenyérsütőben vagy mikróban felmelegíteni, így kellemesebb állaga lesz.

Húsból kevés fér bele az étrendbe, ezért érdemesebb inkább darált húsos ételeket készíteni. Egy vagdalt esetén növelhetjük a fehérjeszegény zsemlemorzsa, vagy kenyér mennyiségét, esetleg a húst helyettesíthetjük zöldségekkel, burgonyával. Rakott ételek esetében is a többi hozzávaló növelésével palástolhatjuk a hús kis mennyiségét. Ha kálium megszorítás is szükséges, akkor a zöldségeket főzzük elő, áztassuk be. (Ezzel kis mértékben ugyan, de csökkenthető az ásványi anyag tartalom).

Halak, halkészítmények, felvágottak, füstölt áruk nem ajánlottak magas fehérje és nátrium tartalmuk miatt.

Tejből a megszokottnál kevesebb fogyasztható. Kávéba változtassuk meg a víz és a tej arányát a víz javára. Joghurt, kefir, túró, tejföl bevitele a megengedett napi fehérjétől függ.

Sajtok, juhtúró magas fehérje, nátrium (Na), és foszfor (P) tartalmuk miatt nem ajánlottak.

Tojásfehérjéből a megengedett fehérjének megfelelően fogyaszthatunk. A sárgája magas P tartalmú és koleszterinben gazdag, heti 1-2 db fogyasztható. Helyettük fehérjeszegény tojáspótló por alkalmazható.

Mi a teendő, ha só és folyadék megszorítás is szükséges?

Nátrium szegény étrendet a kezelőorvos a laboreredmények alapján rendelhet el. Ez kb. 2000 mg Na bevitelét engedi naponta. Ebben az esetben a lényeg, hogy konyhasót ne használjunk és az egyes nyersanyagokat Na tartalmuk alapján válogassuk össze. Önálló ételként ne szerepeljenek: sózott húsok, füstölt húsok, szalámifélék, húskonzervek, májkrém, virsli, szafaládé, krinolin, párizsi, sonkaszalámi, gépsonka, olajos, pácolt halak, paradicsomos hal, kemény-, félkemény-, ömlesztett sajtok, juhtúró, savanyúságok, zöldségkonzervek, készételek, mustár, ketchup, vegeta, sós kekszek, chipszek, ropik, sózott olajos magvak, sózott péksütemények, savanyú káposzta, kovászos uborka.

Hagyományos kenyér félék, péksütemények édes kekszek, száraztészták, csokoládé, belsőségek korlátozott mennyiségben építhetők az étrendbe.

Nátrium tartalom szempontjából szabadon fogyaszthatók: tej, natúr tejtermékek, sertés, marha, csirke, tyúk, házinyúl, heck, busa, tonhal, fogas, túró, író, tejföl, vaj, tojás, hüvelyes zöldségek, diófélék, olajos magvak, keményítők, gyümölcsteák, rostos üdítők, zöldséglevek, víz, tea, friss és mirelit gyümölcsök, friss és mirelit zöldségek. Ezeket fehérje és ásványi anyag tartalmuk szerint válogassuk.

Az ásványvizek Na tartalmára is oda kell figyelni (Na-hidrogén-karbonátos vizek) – 200 mg/liter Na tartalom felett sószegény étrendnél indokolt figyelembe venni!

Sótlanság leplezésére alkalmas ételkészítési eljárások:

Az étrend összeállításánál kis mértékben íz áthangolást kell alkalmaznunk az édeskés-savanykás íz irányába. Fedezzük fel a nyersanyagok természetes ízét és ne rontsuk el felesleges sózással (zöldpaprika, paradicsom, uborka, újhagyma). Olyan eljárásokat alkalmazzunk, melyekkel íz fokozás érhető el. Főzéssel készülő ételek só igényesek ezért húslevest ne készítsünk (vagy csak sok zöldséggel, petrezselyemzölddel). Főtt húsok viszont jól kiegészíthetők édeskés mártásokkal (szilva, meggy, paradicsom). Pároláskor ízesebb zöldségeket válasszunk (sárgarépa, zeller, paradicsom, gomba, vöröshagyma). Kevés zsiradékon való pirítással jó ízű pörzsanyag képződik, a felhasznált zöldségek és fűszerek pedig még tovább javítják az alapanyag ízét. Gyümölcsökkel való együttpárolással is kellemes ízt érünk el. Roston sütés, grillezés, légkeveréses sütőben való sütés, sütőben sütés, kevés zsiradékban való sütés, a bő zsiradékban sütéskor is kellemes ízű pörzsanyag képződik, de figyelnünk kell a hozzáadott zsiradék mennyiségére. Alufóliában, sütőzacskóban készült húsok megőrzik eredeti ízüket, de az alapanyagok felpuhulása után fontos a csomagolóanyag eltávolítása és utólagos pirítás alkalmazása.

A sűrítés történjen ízesített rántással: vöröshagymás, zöldpetrezselymes, fokhagymás. A liszt pirítása is ízesít. A rántott ételek is ízesebbek (húsok, zöldségek, panírozás előtt fűszerezzük). Készíthetjük ezeket párizsiasan, vagy palacsinta tésztába mártva. Palacsinta tésztába mártott és megsütött alma, szilva kevés fahéjas porcukorral meghintve desszertnek is finom. Bundázott ételeket akkor készítsünk, ha nincs szó energiaszegénységről. Ízletes töltött ételeket is készíthetünk – töltött káposzta, töltött cukkini, paprika, karalábé, burgonya, hidegen: körözöttel töltött paprika vagy paradicsom. A töltelékek különböző alapanyagokból készülhetnek: húsos, zöldséges, almás, gombás, túrós (petrezselymes, kapros, snidlinges) – mindegyik készülhet önmagában valamilyen lazító anyaggal és fűszerekkel, de egymással kombinálva is felhasználhatók. Lazításhoz használhatunk zsemlét, burgonyapürét, besamelt. Rakott ételek is szóba jöhetnek - rakott zöldségek, rakott burgonya: csak tojással és tejföllel, vagy kapros túróval, vagy zöldségekkel, darált hússal rétegezett burgonyapüré, rakott tészták: hússal, zöldségekkel, édesen: gyümölccsel, lekvárral. Tűzdelhetjük a húsokat, hagymával, fokhagymával, sárgarépával, almával, naranccsal. De figyelem! A zöldségek, gyümölcsök, mennyiségét magas vér kálium szint esetén korlátozni kell (napi 2000mg kálium bevitel engedhető meg.

A sótlanság leplezésére alkalmazható fűszerek: babérlevél, gyömbér, kakukkfű, vasfű, majoránna, köménymag, lestyán, rozmaring, bazsalikom, borsikafű, szegfűbors, szerecsendió, fahéj, szegfűszeg, vanília, ánizs, citromlé, citromhéj, reszelt narancshéj, citromfű, karamellizált cukor, zöldpetrezselyem, kapor, snidling, vöröshagyma, fokhagyma, torma, tárkony, zellerlevél, zellergumó, zöldpaprika, paradicsom. A zöldfűszerek kálium tartalma magas, ezeket kis mennyiségben használjuk.

A folyadékbevitel mennyiségét a kezelőorvos határozza meg. Általában a napi ürített mennyiség plusz fél liter. Ez nem mindig tartható be könnyedén – érdemes lehet jégkockát szopogatni a szomjúság ellen.

Kálium és Foszfor

A kálium bevitel korlátozása is vérparaméter függő. Sok káliumot tartalmaznak a zöldségek, gyümölcsök, burgonya. De szinte minden ételünkben megtalálható. Áztatással, első főzővíz leöntésével tudjuk csökkenteni (maximum 1/5-ével) a növények és a húsok káliumtartalmát is. A vér túl magas K szintje szívritmus zavarhoz, szívleálláshoz vezethet, ezért nagyon fontos erre az ásványi anyagra is odafigyelni.

Foszfor szinte minden élelmiszerben előfordul. Nagy mennyiségben a húsokban, halakban, gabonafélékben, kólában, sajtokban, tartós élelmiszerekben, „zacskós” leves porokban. Mennyiségét szintén előfőzéssel, áztatással tudjuk csökkenteni. A fent tárgyalt okok miatt a magas foszforszint csontanyagcsere zavarhoz vezet, ezért gondoskodni kell a megfelelő kálcium és D vitamin pótlásáról. Ha a betegség stádiuma előrehaladott, és szigorú diétára van szükség, akkor ügyelnünk kell a vitamin pótlásra és a vas pótlására is.

A krónikus veseelégtelenségben az étrend összeállításának fő szempontjai:

Hasznos táblázatok

1. Fehérjeforrások összehasonlítása 100g nyersanyagra vonatkoztatva

2. Kálium és Foszfor tartalmak 100g nyersanyagra vonatkoztatva, csökkenő sorrendben

3. Élelmiszerek nátrium tartalma csökkenő sorrendben