Sokan nem gondolják, utóbbinak mekkora jelentősége lehet a betegség lefolyása során, pedig a cukorbetegség által okozott változatos bőrtünetek jelen lehetnek már egészen a kezdet kezdetén, és közülük nem egy átmehet olyan súlyos formába, amely – a megfelelő terápia híján – akár az életet is veszélyeztetheti.
A cukorbetegség felléptekor észlelhető „klasszikus” tünetek (testsúlycsökkenés, fáradékonyság, szinte folyamatos szomjazás, gyakori vizelési inger) mellett sok esetben a bőrt, az emberi test eme elsődleges védelmi vonalát érintő jelek figyelhetők meg. A cukorbetegekre általában jellemző, hogy sebeik, sérüléseik lassabban gyógyulnak az átlagosnál, és nem egy esetben könnyen felülfertőződhetnek, akár a környező normál flórát alkotó baktériumtörzsek tagjaival. Ennek hátterében elsősorban a betegség következtében meggyengülő egyes immunfolyamatok állnak, ezért a visszatérő gyulladásos bőrjelenségeknek (akár furunculusok, carbunculusok, körömágygyulladások) alarmírozó szerepük kell legyen. Ezek kezelése sokszor igen embert próbáló feladat lehet, és itt hatványozottan igaz, ami egyébként szinte az összes, cukorbetegséghez kapcsolódó bőrtünet esetén: az alapbetegség hatékony terápiája nélkül jóformán csak szélmalomharcot vívunk. Egy-egy makacsabb fertőzés esetén lokális, és szisztémás antibiotikum adására is kényszerülhetünk. Súlyosabb esetben mintavétel, tenyésztés, és antibiogram kell képezze a választott, immár specifikus terápia bázisát.
Hasonló okból kifolyólag, a betegek bőrén gyakran alakulnak ki gombákkal (sarjadzók!) felülfertőzött foltok: ez a későbbiekben akár a beállított terápia sikerességét – avagy sikertelenségét is jó hatásfokkal jelzi. A leggyakrabban érintett területek a kéz- és lábujjak köze, a szájzug, nőknél az emlő alatti területek.
Gyakori jelenség a bőr viszketése, kipirosodása, száradása is. Ezek a tünetek kis odafigyeléssel (megfelelő testápolószerek kiválasztása) elég jól orvosolhatók.
A cukorbetegség több esetben multiplex kórkép, az úgynevezett „Metabolikus X szindróma” részjelenségeként lép fel, ami egyúttal azt is jelenti, hogy a vér emelkedett cukorszintje mellett több, különböző anyagcsere-folyamatban keletkezik zavar. Ekkor, és persze, a normál diabetesben is, érintett lehet a zsíranyagcsere, ami emelkedett vérzsír-, és koleszterintszint formájában csapódik le. Még ez is okozhat bőrtünetet: ezek a jól ismert xanthómák. Ezek sárgás, esetleg barnás elszíneződésű, gyakorlatilag zsírral telített, kb. lencsényi nagyságú göbcsék, melyek igen sokszor az arc területére, ritkábban térd-könyök, esetleg a végtagok feszítő oldalára lokalizálódnak. A fentihez hasonlóan, szintén a rosszul beállított terápia (vagy kezeletlen cukorbetegség) indikátora lehet.
Egy, megjelenését tekintve a cukorbetegségre elég specifikus bőrjelenség az úgynevezett necrobiosis lipoidica: kéz- vagy lábháton, esetleg a lábszárakon kialakuló változó nagyságú, barnás-sárgás plakkszerű növedék. Oka nem pontosan ismert, a legújabb teóriák szerint valamilyen, a cukorbetegséggel összefüggő érgyulladás állhat a hátterében. Bár fájdalmat nem, esztétikai problémát mindenképpen okoz, emiatt kezelni érdemes. A diagnózis alapja a szövettani vizsgálat, s ezt követheti az adekvát kezelés, mely leggyakrabban - az alapbetegség kezelése mellett – lokális tretinoin kenőcs, fényvédelemmel kombinálva.
Ezek mellett, a cukorbetegségben szenvedőknél számos egyéb bőrjelenség fellépte is megfigyelhető: ilyenekpl. a bullák, melyek különösebb kezelést nem nagyon igényelnek, pár hét alatt önmaguktól is nyom nélkül gyógyulhatnak. A szinte minden esetben itt-ott kialakuló mikrocirkulációs zavarok okozzák a diabeteses dermopathiat, mely gyakorlatilag a bőr atrophiás foltjainak felel meg.
További jellegzetes bőrtünet az ún. acanthosis nigricans is: elsősorban a túlsúlyos betegeknél megfigyelhető, sárgásbarna-sötétbarna színű, ovális alakú foltok a bőrön, leggyakrabban a nyak, a váll és a lágyék területén.
Súlyos, akár életveszélyes állapotot okozhatnak a nagyobb ereket érintő cirkulációs zavarok következtében kialakuló fekélyek. Sokszor elég csak egyetlen apró horzsolás, kicsi sérülés, amit a beteg talán észre sem vesz, és kezdetét veszi a gyilkos küzdelem, mely nem egy esetben az érintett végtag amputációjával végződik. Nagy szerepe van a megelőzésnek (minden este a bőrfelületek gondos átvizsgálása (talp!), puha és vastag zoknik, cipők viselése; a már kialakult sebek gondos felügyelete, kikezelése.
