Vanderlich családi nap 2017.
Idén június 10.-én 3. alkalommal került megrendezésre a Vanderlich Családi Nap. A programban a Herendi Porcelánmanufaktúra meglátogatása és a Somló meghódítása szerepelt.
Buszunk Veszprémből indult, sajnos kevesebb résztvevővel mint, a korábbi években, de utunk során szerencsére duzzadt a létszám. A szokásos kedvcsinálók idén sem maradhattak el. Kétféle, finom pálinkával és pogácsával indítottuk a közös napot. Herendre korán érkeztünk, hiszen a hegymászásra több időt szántunk. Emiatt a manufaktúra dolgozói csak miattunk, korábban kezdték munkanapjukat, amit köszönünk. A herendi porcelánt népszerűsítő 3 D-s kisfilm után (amit a kisgyerekek nagyon élveztek 🙂 betekintést nyerhettünk a porcelán készítés lépéseibe, csészét, csésze aljat, bonboniert formáztak nekünk az ott dolgozók. A következő helységben porcelán kosár készítését, és az átszúrt technika lépéseit nézhettük meg. Az utolsó asztalnál egy kedves hölgy rózsákat készített, szigorúan páratlan számú szirmokból. Ebből a gyerekek kaptak is egy-egy saját darabot. Az utolsó teremben a porcelán festés művészetével ismerkedhettünk, különböző stílusú mintákat, technikákat láthattunk. A Vanderlich csapat tagjai és jómagam is ámultunk az ott dolgozók kézügyességén, precizitásán és mindenek előtt rendkívül nagy türelmén.
A manufaktúra után ellátogattunk a porcelán múzeumba, ahol régmúltban és napjainkban készült porcelán tárgyak egyaránt megtekinthetők voltak. Sajnos a manufaktúra kávézójába, már nem volt időnk betérni. Itt Herendi Porcelánból fogyaszthatja a vendég a kávékülönlegességeket.
Utunkat folytattuk tehát a Somló hegy felé, s bár a buszra még jó időben szálltunk fel, sajnos mire a hegy lábához értünk eleredt az eső. Így a társaság egyik fele (aki nem volt felkészülve a zord időjárásra) a buszban maradt és kisvártatva a Tornai pincészet teraszán várta meg a hős túrázókat. Addig is előkóstolva a pincészet borait.
A csapat bátrabbik fele megcélozta a 435 méter magas hegyet. Az utat felfelé esőben tették meg. A kilátónál zsíros kenyér és bor várta őket. Mire a hegytetőre értek az esőfelhők elvonultak, így lefelé ereszkedve már gyönyörködhettek a somlói tájban. A szépen rendezett porták és a teraszos stílusban telepített szőlőültetvények impozáns külsőt kölcsönöznek a hegynek. Az út helyenként igen meredek, az eső miatt veszélyesen csúszós volt és a táv sem volt kevés. A megfáradt túrázók délután 2 óra körül értek vissza a pincészethez.
A csapat tehát újra egyesült. A lent maradtak az éhségtől, a túrázók a fáradságtól hamar elfoglalták helyüket az ebédlő asztalnál. Az ízletes babgulyás mellé a házigazdánk finom borokat ajánlott, melyeket sorban meg is kóstoltunk. Ebéd előtt a Tornai pincészet Furmintját kínálták, a leves után Juhfarkot szolgáltak fel, míg a desszerthez egy könnyű, kései szüretelésű, édes borfajtát. Házigazdánktól közben megtudtuk, hogy a hegy vulkanikus jellegéből adódóan az itt termő szőlő magas ásványi anyag tartalmú, ami a belőle készült boroknak karakteres ásványosságot és különleges íz világot kölcsönöz. A hegyen kizárólag fehérbort készítenek. A fő szőlőfajta a juhfark, furmint, hárslevelű.
Az ebédet követően a Tornai pincészet látogatóközpontját néztük meg, valamint háziasszonyunk körbevezetett a pincében is, ahol rengeteg, a földtől a plafonig érő saválló hordót láthattunk. Szerencsére a fahordós érlelés sem tűnt még el, így ezek a hordók is bemutatásra kerültek. Bizony be kellett látnom, hogy, ami az én olvasatomban a szőlőművelés és borkészítés, az nagyléptékben már teljesen máshogy néz ki. Én a múzeum kiállított darabjaihoz hasonló eszközökhöz vagyok szokva, mert nálunk bizony még pár évvel ezelőtt használatos volt a puttony, a kapa, a daráló és a fából készült prés. Mi nem a saválló hordók falában lévő fűthető és hűthető rendszerekkel, hanem a pinceablak szigetelésének mértékével és a kedvező időjárásba vetett hit segítségével állítottuk be a pincehőmérsékletet.
A pincében tett kör után újra megszomjazva a pincészet teraszán kialakított vinotékában olthattuk szomjunkat. A családi nap már 3. alkalommal került megrendezésre, így a szokásos bemutatkozási kört, kihagyva, ki-ki, a már ismerősök között keresett beszélgető társat. 6 óra után érkeztünk vissza Veszprémbe. Ismét egy tartalmas napot töltöttünk együtt finom borok társaságában. A szervezők jövőre sem kívánják a vártúrák sorát megszakítani, a tervezett úti cél Sümeg.
