Mit jelent a diabétesz mellitus? I.

thumbnail

Honnan ered az elnevezés?

A cukorbetegség orvosi neve, „diabetes mellitus” (kiejtve: diabétesz mellitusz) görög és latin eredetű szavakból származik. A „diabetes” szó a görög „elszívni” igéből ered, mely arra utal, hogy a betegség legnyilvánvalóbb jele a bő vizeletürítés.

A „mellitus” latin eredetű szó, amely azt jelenti „édes, mint a méz”. A cukorbetegek vizelete számottevő mennyiségben tartalmazhat cukrot. Ezt 1679-ben figyelte meg egy orvos, aki megízlelte egy cukorbetege vizeletét.

A diabétesz bármelyikünket érinthet. Összesen hozzávetőleg 347 millió cukorbeteg él közöttünk, köztük híres előadóművészek, élsportolók, politikusok és gazdasági vezetők. Mindannyiuknak számos étrendi, életvezetési és gyógyszerszedési szabályt kell figyelembe vennie, mégis teljes és aktív életet élhetnek.

A diabétesz története évszámokban

  • i.e.1500 – az Ebers papirusz először írta le a betegséget.
  • i.e. 400 – Susruta felismerte a cukorbetegség tüneteit és megnevezte a diabétesz típusait. i.sz.10 – Celsus leírta a cukorbaj klinikai képét.
  • i.sz. 20 – Aretaeus nevéhez fűződik a „diabetes” kifejezés.
  • 1869 – Mering és Minkowski megfigyelték, hogy állatok hasnyálmirigyének eltávolítása után diabétesz alakul ki.
  • 1922 – Banting és Best állati hasnyálmirigyből izolálták a Langerhans szigeteket (ezek az inzulint termelő béta- sejtek csoportjai), az ebből kinyert anyagot (inzulint) diabéteszes állatokba fecskendezve a vér cukorszintjének csökkenését észlelték.

Az inzulin szerepe

Az inzulin a hasnyálmirigyünk által termelt hormon, amelynek fő szerepe a vér cukorszintjének szabályozása. Azokban az emberekben, akik cukorbeteggé válnak,a hasnyálmirigy nem termel inzulint, vagy csak nagyon keveset vagy pedig a megtermelt inzulin valamilyen okból hatástalan,tehát a szervezet „rezisztens” az inzulinnal szemben. Ahhoz, hogy megértse, hogyan érinti ez Önt, beszéljünk kicsit részletesebben az inzulin hatásmódjáról szervezetünkben.

Szervezetünk összes sejtje olyan, mint egy kis külön gépezet, és mint minden gép, a sejtek is üzemanyaggal működnek. Az elfogyasztott étel háromféle alap- anyagból épül fel: szénhidrátok, fehérjék és zsírok, melyek alkotóelemeikre bomlanak le, ezeket pedig a sejtek üzemanyagként használják fel. A fő üzemanyag az egyszerű cukor: a glükóz, amely egyfajta szénhidrát. A glükóz többnyire egyéb típusú szénhidrátokból (keményítő, répacukor…) származik, de kisebb mennyiségben fehérjékből is származhat. A cukor a sejtjeinkbe sejtfelszíni jelvevő molekulák, ún. receptorok segítségével jut be, melyek inzulin hatására nyílnak meg. A sejtbe jutva a cukor azután energiaforrásként felhasználódik az anyagcsere folyamatok során. Ahhoz tehát, hogy a sejtek cukorhoz jussanak, az inzulin hatása szükséges. Ha egyszerre túl sok a cukor, a felesleget a máj és az izomsejtek „glikogén” formájában tárolják. Étkezések között, amikor a vércukorszintünk alacsony és a sejteknek energia (=üzemanyag) kell, a májban a glikogén egy része cukorrá, glükózzá alakul. Ha a májunk és az izomsejteink megtelnek glikogénnel, a további felesleges cukor már zsír formájában tárolódik.

Hasnyálmirigy, Langerhans szigetek és béta sejtek

A hasnyálmirigy a hasüregben a gyomor mögött, a vékonybél és a lép szomszédságában helyezkedik el. Állományában néhány speciális sejtcsoportot ismertek fel, a Langerhans szigeteket. A sejtek többsége inzulint termel, ezeket béta sejteknek nevezzük. Egészséges emberekben a vérbe felszivódó glükóz hatására a béta sejtek inzulint bocsájtanak ki. A béta sejtek folyamatosan érzékelik a vércukorszintet és biztosítják a szükséges mennyiségű inzulint a glükóz sejtbe jutásához. Igy a vércukor értékünk egy normál tartományban (3,3-6,1 mmol/l ) marad. Amikor a szervezetben kevés vagy nincs inzulin, vagy az inzulin nem működik megfelelően, a cukor nehezebben tud a sejtekbe jutni. Emellett, ha nincs elég inzulin, a felszívódott felesleges glükóz nem tud a májban és az izomban tárolódni, hanem a vérben gyülemlik fel. A következményképp kialakuló magas vércukor koncentrációt nevezzük „hiperglikémiának” vagy magyarul magas vércukorszintnek.

Honnan kerül a vérbe a glükóz?

Korábban már szó volt arról, hogy minden szénhidrát cukorrá bomlik le és a elfogyasztott fehérjék több, mint a fele szintén glükózzá alakul át. Valamennyi diabéteszesnek fontos tudnia, hogy a vércukor rendezés egyik kulcspontja abban rejlik, hogy megfelelően táplálkozzon, vagyis diétát tartson (l.6. fejezet).

Sokan azonban nem tudnak arról, hogy a vérbe kerülő cukor nem mind direkt a táplálékból származik. Mivel a cukor nagyon fontos a szervezetünk számára, rendelkezünk tartalék cukorforrással is arra az időszakra, amikor nem eszünk. A fő cukorraktár a glikogén a májunkban. A máj olyan, mint egy nagy gyár, mely sokféle, az életünkhöz szükséges anyagot termel, ezek egyike a cukor (glükóz). Az teljes folyamat megértéséhez nézzük meg, hogyan dolgozza fel szervezetünk az ételt.

Amikor eszünk, az étel bélrendszerünkben kisebb alkotóelemeire bomlik, melyek azután felszivódnak a vérbe. Ezen tápanyagok némelyike energiát biztosít, mások sejtépítőkké válnak, vagy a védekezésben vesznek részt, a többi átalakulás után raktározásra kerül. A szénhidrátok (kenyér, tészta, rizs, gyümölcs. stb.) a gyomron kersztül a bélbe jutva lebomlik, felszívódik a vérbe, ahonnan eljut az agyba és a többi szervbe. A glükóz egy része a májban glikogénné alakulva raktározódik.

A fehérjék (hús, hal, pulyka, tojás, stb.) a bélben aminosavakra és glükózra bomlanak le. Az aminosavak testünk épitőanyagai, a téglák. A véráramba kerülve egy részük szintén a májba jut, ahol glikogén formájában tárolódik.

Éjszaka, amikor nem eszünk, a máj glikogént bont le glükózzá, mely a vérbe jut. Ez az alapvető folyamat tartja fenn a vércukorszint viszonylagos állandóságát. A zsír- és izomsejtekből hosszabb éhezéskor szintén glükóz szabadul fel. Ezt az egész folyamatot az inzulin szabályozza.

Ha kihagyjuk a reggelit, a májunk aktuálisan akkor is biztosítja számunkra a szükséges cukrot. Inzulin nélkül az egész folyamat kormányozatlan marad és olyankor is magas lehet a vércukorszint, ha nem eszünk.