A diabéteszes betegekben kialakuló veseszövődmények (Diabéteszes nefropátia) ma már kezelhetők, azonban a kialakuló veseelégtelenség lényegesen meghatározza a betegek mindennapi életvitelét, életminőségét. A diabéteszes vesebántalom sokszorosára növeli a szív-érrendszeri betegségek (így az infarktus) kockázatát is, ezzel megrövidítve a cukorbetegek életét.
Cukorbetegségben az érelmeszesedés folyamata felgyorsul, a vese érhálózata így károdosodik. A cukor közvetlenül is rontja a vese szűrőegységeinek működését, sőt a károsodást még a társuló magasvérnyomás is fokozza. Mindezen folyamatok eleinte kóros mértékben megnövekedett vizelet fehérjeüritésben nyilvánulnak meg, melyet mikroalbuminuriának, súlyosabb esetben proteinuriának hívunk. A vizelet fehérje mennyisége mutatja a vesekárosodás mértékét és emellett a teljes érrendszeri „érkeményedés”(ateroszklerózis) jelzője is. A vizelet fehérje mennyiségének visszaszorításával a betegség romlása lelassítható, bizonyos határig még vissza is fordítható. Az erre irányuló kezelés évekkel tolhatja ki a várható vesepótló kezelés elkezdésének időpontját, valamint közvetett módon csökkenti például a szívinfarktus veszélyét is!
A hatékony kezelést elsősorban a megfelelő vércukorbeállítás (ez ideális HbA1C-t jelent), a szigorú vérnyomás beállítás, a túlsúly csökkentése, az étrendi fehérjemegszorítás, „vesevédő” hatású gyógyszerek szedése, valamint a vesekárosító gyógyszerek, kontrasztanyagok kiküszöbölése jelenti. A kellően sok folyadékbevitel a vese vérkeringésének javítását és az intenzívebb salakanyag eltávolítást szolgálja. Amennyiben a vércukorszintek rendezése nem történik meg, ez a többi erőfeszítés sikerét is rontja.
Nincs csodaszer, csak a felsorolt szempontok együttes kezelésével lehet hatékony a veseszövődmények megelőzése és gondozása, melyben a diabetológus és a nephrológus együtt segít Önöknek.